Barátnőm halála mindenkit megrendített. Senki nem hitte el, hogy mi történt. (Én még a mai napig nem hiszem el.) Én saját magamat hibáztattam a történtek miatt, és magamat vádoltam, hogy meghalt. Pedig mindenki azt mondta, hogy ezt verjem ki a fejemből. De nem ment. A másik kérdés pedig az volt, hogy miért pont engem súlyt a Jóisten ilyen tragédiával. És miért tesz a vállamra ekkora terhet?

Ezekre a kérdesekre részben a pszichológus, részben a kineziológus adott választ. De ezeket nem osztom meg senkivel, ezek az én titkom maradnak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. És most is úgy látom, hogy nem volt rossz döntés szakemberhez fordulni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.