A mai nap nagyon nehéz elkezdeni az írást. Az idő is nagyon rossz. Egész nap csak szakad az eső és olyan hideg van, mintha október lenne.

Tudjátok rengeteg emberben pozitívan csalódtam. Igazából mindig egy tragédia kell ahhoz, hogy az ember megismerje kire (kikre) is számíthat. Én megismertem ezeket az embereket. Nagyon jó érzés tudni, hogy a barátaim bármikor segítenek, ha szükszégem van rájuk. Mindig akad valaki aki érdeklődik felőlem.
Nagyon nehéz ez az  időszak. Fogalmam sincs, hogy mikor fogok túljutni ezen a tragédián.........
 

Barátnőm halála mindenkit megrendített. Senki nem hitte el, hogy mi történt. (Én még a mai napig nem hiszem el.) Én saját magamat hibáztattam a történtek miatt, és magamat vádoltam, hogy meghalt. Pedig mindenki azt mondta, hogy ezt verjem ki a fejemből. De nem ment. A másik kérdés pedig az volt, hogy miért pont engem súlyt a Jóisten ilyen tragédiával. És miért tesz a vállamra ekkora terhet?

Ezekre a kérdesekre részben a pszichológus, részben a kineziológus adott választ. De ezeket nem osztom meg senkivel, ezek az én titkom maradnak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. És most is úgy látom, hogy nem volt rossz döntés szakemberhez fordulni.

Üdvözlölm a Kedves Olvasóimat!

 Sziasztok Peti vagyok!

Jó pár hónappal ezelőtt más blogon már írtam nektek. Akkor a barátnőm oldalán írtam néhány soros gondolatokat.
Sajnos azóta nagyon fájdalmas tragédia történt velem. Még a mai napig sem tudom felfogni, hogy mi is történt. Február közepén elvesztettem a barátnőmet. Az egyik percben még élt, a másik percben pedig a karjaimban feküdt holtan. Nem hiszem el.......
Azóta eltelt pár hónap. Ezekről a napokról, és a mostani életemről fog szólni ez a blog.